Files Best%20Known%20Authors i Sweetsexyteen e Www searchs Waite ar
%20Waite Sweet%20Brunette%20POVw Best%20Known%20Authors esearchs Pdf x %20Waite t Waite esearch Files Cards 20 Files aisearchesearchapngsetangchna% Cards 0Wsearchisearchesearch
A következő példákban a kimenetet és a bemenetet az elsődleges és másodlagos
készenléti jelek - promptok - (">>> " és "... ")
meglétével, illetve hiányával különböztetjük meg.
A példák kipróbálásához mindent be kell írnod a promptok után, amikor
a prompt megjelenik; azok a sorok, amelyek előtt nincs prompt, a
fordító kimenetei.
Jegyezd meg, hogy az önmagában álló másodlagos prompt a példa egyik sorában azt jelenti, hogy nem kell semmit írni a sorba; ez jelzi egy többsoros utasítás végét.
Ennek a kézikönyvnek sok példájában - még azokban is, amelyeket interaktív módon írtunk be - szerepelnek megjegyzések. A Pythonban a megjegyzések kettőskereszttel (hash, "#") kezdődnek és a sor végéig tartanak. Egy megjegyzés lehet sor elején, vagy követhet szóközt, tabulátor-karaktert, de ha egy karakterlánc belsejébe teszed, az nem lesz megjegyzés (lásd a példában!). A kettőskereszt karakter egy karakterláncon belül csak egy kettőskereszt.
Példák:
# ez az első megjegyzés SPAM = 1 # ez a második megjegyzés # ... és ez a harmadik. STRING = "# Ez nem megjegyzés." print STRING # ennek a kimenete a következő sor: # Ez nem megjegyzés.
Próbáljunk ki néhány Python utasítást. Indítsuk el az értelmezőt, és
várjuk meg az elsődleges promptot: ">>> ".
(Nem kell sokáig várni.)
A parancsértelmező úgy működik, mint egy sima számológép:
be lehet írni egy kifejezést, és az kiszámolja az értékét.
A kifejezések nyelvtana a szokásos: a +, -, * és
/ műveletek ugyanúgy működnek, mint a legtöbb nyelvben
(például, Pascal vagy C); zárójeleket használhatunk a csoportosításra.
Például:
>>> 2+2 4 >>> # Ez egy megjegyzés ... 2+2 4 >>> 2+2 # és egy megjegyzés ugyanabban a sorban, ahol utasítás van 4 >>> (50-5*6)/4 5 >>> # Egészek osztása az eredmény lefelé kerekített értékét adja: ... 7/3 2 >>> 7/-3 -3
A C-hez hasonlóan az egyenlőségjellel ("=") lehet értéket adni egy változónak. Az értékadás után az értelmező újabb utasításra vár, látszólag nem történik semmi:
>>> szélesség = 20 >>> magasság = 5*9 >>> szélesség * magasság 900
(Az ékezetek nekem működtek interaktív módban, lehet, hogy a régebbi programváltozatok miatt érdemes kerülni. A a program elején adjuk meg hogy milyen kódtáblával dolgozunk, például windows alatt:
>>> # -*- coding: cp1250 -*- ...
Linux alatt is működik az ékezetkezelés, a Linux telepítésekor a magyar nyelvet állítottam be, a Pythonban semmit nem kellett állítanom. - A fordító megjegyzése.)
Több változónak egyszerre tudunk értéket adni:
>>> x = y = z = 0 # Nulla lesz az x, y és z >>> x 0 >>> y 0 >>> z 0
A programnyelv támogatja a lebegőpontos számábrázolást; azok a műveletek amelyeknél keverednek a típusok, az egészeket lebegőpontossá alakítják:
>>> 3 * 3.75 / 1.5 7.5 >>> 7.0 / 2 3.5
Complex numbers are also supported; imaginary numbers are written with a suffix of "j" or "J". Complex numbers with a nonzero real component are written as "(real+imagj)", or can be created with the "complex(real, imag)" function.
A Python komplex számokat is tud kezelni - a képzetes részt a "j"vagy "J" jellel képezhetjük. A komplex számot "(valós+képzetes j)" alakban vagy "complex(valós, képzetes)" alakban írhatjuk, ha a képzetes rész nem nulla.
>>> 1j * 1J (-1+0j) >>> 1j * complex(0,1) (-1+0j) >>> 3+1j*3 (3+3j) >>> (3+1j)*3 (9+3j) >>> (1+2j)/(1+1j) (1.5+0.5j)
A komplex számokat gyakran két lebegőpontos számmal ábrázolják -
a képzetes és a valós résszel. A z komplex számnak ezeket a részeit a
z.real és z.imag utasításokkal
olvashatjuk vissza.
>>> a=1.5+0.5j >>> a.real 1.5 >>> a.imag 0.5
The conversion functions to floating point and integer
(float(), int() and long()) don't
work for complex numbers -- there is no one correct way to convert a
complex number to a real number. Use abs(z) to get its
magnitude (as a float) or z.real to get its real part.
A lebegőpontos és egész típusú konverziós függvények (float(),
int() és long()) nem működnek komplex
számokra. A komplex - valós számok közötti konverziónak több lehetségesmódja is van - ahhoz, hogy egy komplex számból
valósat csinálj, használd az abs(z) utasítást, hogy
megkapd a nagyságát (lebegőpontosként) vagy a z.real utasítást,
ha a valós része kell.
>>> a=3.0+4.0j >>> float(a) Traceback (most recent call last): File "<stdin>", line 1, in ? TypeError: can't convert complex to float; use abs(z) >>> a.real 3.0 >>> a.imag 4.0 >>> abs(a) # sqrt(a.real**2 + a.imag**2) 5.0 >>> >>> float(8) # lebegopontos alakra konvertal. kimenete: 8.0
Interaktív módban az utoljára kiírt kifejezés értéke a '_' (alsóvonás)
változóban van. Így ha a Pythont asztali számológépként használod,
akkor egyszerűbb folytatni a számolásokat, például:
>>> adó = 12.5 / 100 >>> ár = 100.50 >>> ár * adó 12.5625 >>> ár + _ 113.0625 >>> round(_, 2) 113.06 >>>
Ezt a változót csak olvasható változóként kezelhetjük. Ne adjunk értéket neki - mert ha adunk, akkor létrehozunk egy független helyi változót azonos névvel, amely meggátolja a beépített változó elérését. (Ha egy globális változó nevével létrehozunk egy helyi változót, akkor az értelmező a helyit használja.
A számok mellett a Python karakterláncokkal is tud műveleteket végezni. A karakterláncokat idézőjelek vagy aposztrófok közé kell zárni:
>>> 'spam eggs' 'spam eggs' >>> 'doesn\'t' "doesn't" >>> "doesn't" "doesn't" >>> '"Yes," he said.' '"Yes," he said.' >>> "\"Yes,\" he said." '"Yes," he said.' >>> '"Isn\'t," she said.' '"Isn\'t," she said.'
Egy karakerláncot többféle módon bonthatunk szét több sorba. Azt a sort, amelyet folytatni szeretnénk, vissza-perjellel (back-slash-jellel: -el) zárjuk le, ezzel jelezve, hogy a következő sor ennek a sornak a logikai folytatása
hello = "Ez egy nagyon hosszú karakterlánc, amely\n\ több sorból áll. Ugyanúgy választható el mint C-ben.\n\ Jegyezd meg, hogy a soreleji szóközök és tabulátorok\ fontosak.\n" print hello
A soremelést a
\n
Ez egy nagyon hosszú karakterlánc, amely több sorból áll. Ugyanúgy választható el mint C-ben. Jegyezd meg, hogy a soreleji szóközök és tabulátorok fontosak.
Ha ``raw'' (nyers, bármiféle konverzió nélkül pontosan azt adja vissza, amit beírsz) karakterláncot szeretnél készítesz, a \n
karakterpár nem konvertálódik újsor karakterre. A forráskódban lévő összes sortörés és sorvégi \ jel megmarad:
hello = r"Ez egy hosszú karakterlánc, amely több sorból áll,\n\ ahogy C-ben csinálnád!" print hello
Ezt fogja kiírni:
Ez egy hosszú karakterlánc, amely több sorból áll,\n\ ahogy C-ben csinálnád!.
Vagy a karakterláncot hármas idézőjellel vehetjük körül: """ vagy '''.
Ilyenkor az újsort nem kell jelölnöd mert azok jelölés nélkül
benne lesznek a karakterláncban.
print """ Usage: thingy [OPTIONS] -h Display this usage message -H hostname Hostname to connect to """
Ez a következő kimenetet adja:
Usage: thingy [OPTIONS] -h Display this usage message -H hostname Hostname to connect to
Az értelmező ugyanúgy írja ki a karakterlánc-műveletek eredményét, ahogy begépeltük a bemenetre: idézőjelekben, a belső idézőjeleket és más érdekes karaktereket vissza-perjelekkell megvédve, hogy a pontos értéket megmutassa. (Az ékezetes betűknek a kódját adja vissza vissza-perrel az elején. A vissza-perrel kezdődő speciális jelentésű részeket nevezik escape sorozatoknak, escape karaktereknek... - a ford.) A karakterlánc dupla idézőjelben van, ha egyszeres idézőjelet tartalmaz, de kétszereset nem, különben egyszeres idézőjelben. (A később sorrakerülő print utasítást használhatjuk a karakterláncok idézőjel és escape sorozatok nélküli kiíratásához.)
Karakterláncokat a + művelettel ragaszthatunk össze
és *-gal ismételhetünk.
>>> szo = 'Segít' + 's' >>> szo 'Segíts' >>> '<' + szo*5 + '>' '<SegítsSegítsSegítsSegítsSegíts>'
Két egymást követő karakterláncot az értelmező magától összevon; az első sor fentebb lehetne "szo = 'Segít' 's'" is; ez csak két a beégetett karakterláncokra (string literal) érvényes, teszőleges karakterlánc-kifejezésekre nem:
>>> import string
>>> 'str' 'ing' # <- helyes.
'string'
>>> string.strip('str') + 'ing' # <- helyes.
'string'
>>> string.strip('str') 'ing' # <- ez nem megy.
File "<stdin>", line 1
string.strip('str') 'ing'
^
SyntaxError: invalid syntax
A karakterláncokat fel lehet bontani al-karakterláncokra (indexelni); ahogy a C-ben is, a karakterlánc első karaktere a nullás indexű. Nincs külön karakter típus; egy karakter, az egy egységnyi hosszúságú karakterlánc. Ahogy az Icon-ban, az rész-karakterláncokat szeletelő jelölési móddal jelölhetünk ki: a két indexet kettősponttal választjuk el.
>>> szo[4] 't' >>> szo[0:2] 'Se' >>> szo[2:4] 'gí'
A szeletek indexeinek hasznos alapértékei vannak; az elhagyott első index nullát jelent, ha a másodikat hagyjuk el, akkor a karakterlánc végéig tart a szelet.
>>> szo[:2] # Az első két karakter 'Se' >>> szo[2:] # Minden karakter, az első kettőt kivéve 'gíts'
A C-vel szemben a karakterláncot nem lehet megváltoztatni. Ha egy indexelt helynek értéket adunk, hibaüzenetet kapunk:
>>> szo[0] = 'x' Traceback (most recent call last): File "<stdin>", line 1, in ? TypeError: object doesn't support item assignment >>> szo[:1] = 'Splat' Traceback (most recent call last): File "<stdin>", line 1, in ? TypeError: object doesn't support slice assignment
Jóllehet, új karakterláncot létrehozni a részeik összerakásával könnyen és hatékony módon lehet:
>>> 'x' + szo[1:] 'xegíts' >>> 'Vidít' + szo[5] 'Vidíts'
Itt van egy hasznos, az eredeti változóval azonos értékű
karakterlánc: s[:i] + s[i:] egyenlő az s-el.
>>> szo[:2] + szo[2:] 'Segíts' >>> szo[:3] + szo[3:] 'Segíts'
A valótlan méretű szeleteket az értelmező okosan kezeli: egy indexet ami túl nagy helyettesíti a karakterlánc méretével, ha az alsó határ nagyobb mint a felső, akkor egy üres karakterlánccal tér vissza.
>>> szo[1:100] 'egíts' >>> szo[10:] '' >>> szo[2:1] ''
Az indexek negatív számok is lehetnek, ekkor jobb oldalról számol. Például:
>>> szo[-1] # Az utolsó karakter 's' >>> szo[-2] # Az utolsó előtti 't' >>> szo[-2:] # Az utolsó kettő karakter 'ts' >>> szo[:-2] # Az összes, kivéve az utolsó kettő 'Segí'
Jegyezd meg, hogy a -0 valóban azonos a 0-val, így ez nem jobbról számol!
>>> szo[-0] # (mivel -0 és 0 egyenlőek) 'S'
A tartományon kívüli negatív indexeket megcsonkítja a Python, de ez nem működik egyetlen elemmel (azaz egyetlen karakterláncra):
>>> szo[-100:] 'Segíts' >>> szo[-10] # hiba Traceback (most recent call last): File "<stdin>", line 1 IndexError: string index out of range